Az önismeretről

Az önismeret számomra azt jelenti, hogy ismerem a belső rendszeremet: az érzésvilágomat, és azon belül a lelkemet.
Az öntudatom értelmezi, kritizálja, szelidíti és terelgeti az igazságérzetem, a hitem és az elveim szerint. Életem során átélt tapasztalásaim beivódtak a zsigereimbe, és én vagyok a felelős azért, hogy minden egyes környezeti hatás értelmezést nyerjen. 
Az önismeret önuralmat eredményez, mert uralom az érzéseimet, de ez csak akkor lehetséges, ha éber figyelemmel uralom a pillanataimat.
Ismernem kell a saját félelmeimet, gátlásaimat és nem csak ismernem kell, hanem be kell vallanom magamnak őszintén. Őszintének kell lennem önmagammal, hiszen ez az alap. Alázattal le kell csupaszítanom magamat magamnak. Hiszen, ha saját magamnak hazudok, akkor álarc mögé rejtem magam elől az igazságot.
A nem értelmezett érzések zavart keltenek a gondolataimban, ezáltal inballansz keletkezik a rendszeremben.
Így működik számomra az önismeret: ismerem szokásaimat, jellembeli hibáimat, félelmeimet, gátlásaimat, ezáltal a döntéseimet, legyen jó vagy rossz, igazságérzetem szerint hozom meg.
Nagyon sok rossz döntést hoztam ezidáig, viszont tanulság értékűek voltak!
Gondolkodtam- e  azon, hogy mi lett volna , ha másként döntök? Nem én lettem volna. Abban a helyzetben, abban az időben az volt a szintem. Ha okokat keresnék, mint naivitás, felkészületlenség, akkor másra hárítanám a felelősséget.
A ma napján úgy érzem, hogy az életem így kellett, hogy alakuljon, hogy elérkezzek erre a szintre, amin most vagyok. A magány számomra a saját szigetem, ahol meditálhatok, a lelkemmel beszélgethetek.
A szeretetem megmutatkozik minden megnyílvánulásomban , hiszen ez az a belső erő, ami formálja az életemet, jelentőséggel bír a döntéseimben. Ha szeretem és tisztelem önmagam, akkor a külvilág is hasonlóképpen viselkedik, hiszen ezt sugárzom. Saját magammal kell jóban lennem ahhoz, hogy segíthessek másokon.
Minden helyzetemben a döntés felelőssége az enyém, akkor is , ha úgy döntök, hogy átengedem másnak. Számomra a "légy  hű önmagadhoz" azt jelenti, hogy nem kereshetek okokat, felelősöket a saját rossz döntéseimre, át kell néznem kritikusan , hogy mit, miért cselekedtem. Ez szigorúan a belső énemre és rám tartozik.