A csatákat az életünk során mindenkinek egyedül kell megvívnia.

Minden attól függ és olyanná válik, amilyennek felfogjuk és megéljük.

Engedjük el a múltat, ne éljük át újra és újra a sérelmeinket, a fájdalmainkat, mert ez egy ördögi kör.

Merjük szeretni magunkat, bocsássunk meg önmagunknak, ne ostorozzuk tovább, és akkor másoknak is meg fogunk tudni bocsájtani.

Minden beteg, akár fizikai, akár érzelmi akár elmebeli, abból keletkezik, hogy rossz típusú energia van rossz helyen, rossz időben. A bajok akkor kezdődnek, ha az ember képtelen helyreállítani saját energiaegyensúlyát. Gyakorlattal el tudjuk érni, hogy a fölösleges energiákat áttereljük a problémás területekre. Meditációval harmonizálni tudjuk az energiamezőnket.

Gyógyító energiáról beszélünk, amikor mi a fölösleges energiáinkat áttereljük oda, ahol életadó módon hasznosítható. Az viszont mindig igaz, hogy mi bármit tehetünk, a gyógyítás mindig a betegtől ered- csak a test gyógyíthatja meg önmagát. Olykor- érthetetlen okból- a beteg ragaszkodik a beteg állapothoz vagy folyton ugyanolyan betegséget idéz magára. Egy ilyen körforgást csupán az érzésvilág (szív) és az elme belső változása szakíthat meg. A pozitív gondolatok éppoly hatékonyak tudnak lenni, mint bármely más gyógymód.

Ha a nevén mered nevezni a problémáidat, már jó úton vagy a gyógyulás felé.

Mindig azok a minket körülvevő, fájdalmak betegítenek meg, amiket a hátunk mögé hajítunk, azzal, hogy nem fontos, vagyis a tudattalanba száműzzük. Betegségünkön, nehézségünkön gondolkodjunk el, hozzuk felszínre, és bártan nézzünk szembe a valósággal.