Az igazi barátság, az igaz kapcsolat mályen gyökerezik.

Terápiák során hallom az elfogadás, a szeretet, a megbocsátás általános alaptéziseit. Ilyenkor elgondolkodom, hogy tisztában vannak a saját belsővilágukkal, zsigerben töténikaz elfogadás, a megbocsátás vagy csak ismeri a rendszerük az alázatot ( de nem éli meg) és naívan fogadják el, bocsájtják meg. Mindenki másképp sérül, éli meg a csalódásait, tehát másképp fogad el, és bocsájt meg.

Fontos, hogy zsigerben történjen a változás, másként önmagunkat csapjuk be, hazudunk magunknak.

A lelkünk, a belsőénünk tisztában van vele, csak mi nem akarunk a belső hangunkra hallgatni. Elnyomja az egonk.

Belső énünk érzi kiben bízhatunk, ki az akire számíthatunk.

Számomra a barátság alapja a diszkréció. Ahhoz, hogy megosszam a legféltettebb titkaimat bíznom kell az egyénben. Ez egy paradoxia, mert fel kell vállalnom az ő gyengeségeit. 

Tehát, csak úgy kerülhetem el a sérüléseket, a annyit mondok el neki, amit felvállalhatok a nyilvánosság előtt is.

Rengetegen csalódnak nap mint nap a pletykapad miatt.

Miért gondolja bárki, hogy a barátnőjének nincs gyengéje, a felületes világ kényelmes társaság. A  pletykapadra kiülni csodálatos szórakozás lehet azon a szinten gondolkozó embereknek.

Itt érhetnek a sérülések a barátság  égisze alatt, mert elvárásaid vannak, azt hiszed: egy barát nem él vissza a titkoddal, hiszen az nem az ő titka- az a tiéd. 

Az igaz barát erős elvekkel, szilárd jellemmel kell rendelkezzen.

Ha a mondanivalóm, az írásom megérint zsigerben, az- az úgy érzed mikor olvasod, hogy ismerős a téma, akkor el tudsz mélyülni a saját érzésvilágod síkján.

Sejtjeid reagálnak minden pozitív és negatív sejtéseidben. 

Minden megnyilvánulásunkat egy döntés előzi meg, ami lehet tudatos vagy ösztönös.

Ösztönös, mikor szokásból, beidegződésből, reflexből a belső rendszerünk a tapasztalásainkból merítkezve hirtelen dönt.

Illetve lehet tudatos, felkészült, önmagunknak egy kis időt parancsolva a válaszra, reagálásra. Itt éber figyelemmel kísérjük önmagunkat.

Gyakran találkozok olyan emberekkel, akik nem képesek az elmélyülésre.

Azt mondják, hogy nem akarnak a saját démonjaikkal szembesülni.

Sorsunk, életutunk során már beívódott a zsigereinkbe beágyazódott, a tapasztalások örömei és fájdalmai, csalódásai, pofonjai.

Ezek az érzések egy-egy szituációban megmutatják magukat ( arcmimika, legyintés, vállrándítás, emeltebb hang, hisztéria ...).

Az elmélyülés, az önismeret segít felismerni a saját démonjainkat, megszeldíteni, és kezelni. Ki- ki saját kapacitumához mérten birkózik meg vele, de alázat és szeretet nélkül nem megy.

Minden csapból a pozitív gondolkodás folyik. 

Az emberek tudatosan a pozitív élményekre összpontosítanak. Agykontrollal próbálnak pozitív energiákhoz jutni. Ez tényleg fontos, viszont a belső elmélyülés nélkül csak külső energiákhoz juthatunk, ami hullámvasúthoz hasonlítható.

Pillanatokban élhetik meg a boldogságérzést, utána alázuhannak. Nem tudják tartani a pillanatokat. Így nem alakulhat ki belső egyensúly, harmónia, életerő és energia.

Ahhoz, hogy belsőenergia alakuljon ki, ezt folyamatában, három dimenzióban meg is éljük. Szükség van a lelkünk harmóniájára, zsigereink ottlétében , minden eseményünkben, cselekedeteinkben, döntéseinkben.

A belsőharmóniát , egyensúlyt nem lehet tudni, megtanulni, azt érezni kell.

A poklot megjárt emberek keményebbek, szívósabbak lesznek az átélt tapasztalások miatt ( ami nem öl meg, az megerősít).

De mi történik a lelkükkel? Tiszta marad és szeretetteljes? A pokol bugyraiban nem sérült meg?

Úgy gondolom, azok az emberek igazán erősek, akik le tudják küzdeni a gyűlöletet, a haragot, a gonoszságot. Ezt nem csak szavakban teszik, hanem az egész mentáljukban.

Isteni hitnek, alázatnak és bölcs szeretetnek ( nem naiv szeretetnek) lenni kell, mikor értelmezést nyer az érzésvilágunk.

Megérzéseink ösztönösek. 

Az univerzum zúdítja ránk az impulzusait, munkahelyi párkapcsolati, családi konfliktusok érnek.

Ahhoz, hogy a lelkünk tiszta és szabad maradjon minden egyes helyzetet értelmeznünk kell!

A lelkünk, ha nem belülről ural, akkor a külvilág uralkodik rajta. Akinek viszont van belső ereje, hite, az tisztán, áttekinthetően látja önmagát.

Ha szeretem önmagam, akkor saját mécém van.Tudom, hogy ki vagyok, mit akarok elérni, ismerem a szokásaimat, beidegződéseimet, félelmeimet.

Az ösztönöset értelmezéssel tudatossá kell tenni. A benünk lévő zavartságot, káoszt rendezni kell!

Minden ember rendelkezik belső hanggal. 

A belső hang érzésvilágunktól függően szólal meg. Rajtunk áll, hogy hogyan kezeljük.

Gyakran nem hallgatjuk meg, mert elnyomja az egonk.

Zavaró tényező lehet a stressz, a belső félelmeink, az izgatottság, a hang, vagy egyéb indulatok. Ilyenkor mi hallgatjuk el a megérzéseinket, a belső hangot, felülbíráljuk önmagunkat. Nem bízunk eléggé magunkban.

Tanuljunk meg a jelenben, a pillanatunkban élni. Sajátítsuk el az éber figyelem állapotát.

Tudatosan figyeljük magunkat, így az érzelmeinket és gondolatainkat valós igazságérzettel tudjuk értelmezni.

Az egész mentálunk így energikussá válik.

Az energia olyan, mint az egészség, létét természetesnek vesszük, és csak akkor figyelünk fel rá, ha a hiányát észleljük.

Kapcsolataink energiák játéka. Minden egyén akaraterejétől függően és kapacitumához képest fejt ki energiát.

Akaraterőről beszélek akkor, mikor zsigerből vágyunk, és az egész mentálunk átveszi a ritmust, mintha helyeselné, ezáltal behódol a zsigerdöntésnek, és elindul egy komoly, mélylélektani folyamat.

Ilyenkor a szokásaink, beidegződéseink alárendelődnek, és egész valónkat felvállalva, gyökereinket megmozgatva, az aktuális motivációt felhasználva a célra, a feladatra összpontosítunk.

A stressz, az idegeskedés általában a múlt rágódásán vagy a jövő miatt való aggódáskor jön létre.

Tanuljunk meg a jelenben, a pillanatunkban élni.

Önismereti tréniggel elsajátíthatjuk az éber figyelem állapotát. 

Ha érzelmeinket és gondolatainkat tudatosan észrevesszük, akkor az egész mentálunk stabilabbá válik.Váratlan helyzetekben is könnyebben reagálunk.

Ez maga a suhanás!

Önismeret gyakorlása szükséges ahhoz, hogy változtassunk a karmánkon. 

Át kell nézzük a tulajdonságainkat ( belső énünk feltárása) szokásainkat, beidegződéseinket. Bár néha úgy tűnhet,  hogy az anyagi biztonság, a jólét és a bőség külső tényezőkkel függ össze, valójában bennünk a gondolatok és érzések kifinomult szintjén teremthető meg.

Az elégedetlenség, az üresség és a szegénység érzése mind azt jelzi, hogy valahogyan elszakadtunk, elszigetelődtünk az univerzum jótékony energiáitól.