A szeretet érzésvilágunk abszolút meghatározója. Úgy gondolom az egész rendszerünk minden mikronjába be van épülve, ezért minden egyes megnyilvánulásunkban megmutatkozik.

Ráláthatunka szeretetünkre, mikor megérint a harag, a düh, az irigység, a rosszindulat, a bosszú, mert ekkor a belső hang megszelidíti az indulatainkat- így nem leszünk " haragtartóak". Ilyenkor segíti az értelmezést a tapasztalásaink útján szerzett igazságérzetünk.

Szerintem a szeretet egy olyan ösztönös természeti erő, amit adottságképp megkaptunk, viszont ki hogyan alkalmazza a hétköznapokban az a saját lelkiismeretén múlik ( önismeretén). Szeretetünk megmutatkozik az igényeinkben, a vágyainkban, a kapcsolatainkban, a gyerekeink jellemében.

Mivel a szeretet minden porcikánkban jelen van, ezért kapacitumunkhoz képest sugározzuk. Benne van a hangunkban , a mozdulatainkban, mindenféle megnyilvánulásainkban.

Minden egyén másként tud szeretni- ez függ a neveltetéstől, az élete során megélt atrocitásoktól és az intelligenciájától. A szeretetünk lélektani síkon csodákra képes. Gondolati síkon teremtő erővel bír. Az univerzum leghatalmasabb ereje. Ennek az érzésnek van az összes többi közül a legmagasabb rezgésszintje.

Ez az az érzés, amely életet lehel a gondolatba. Az érzés vágy, a vágy pedig szeretet. A szeretettel átitatott gondolat legyőzhetetlen. Akár a nap a sugarait , úgy ontjuk magunkból- sokszor és "észre sem vesszük".

Számos ókori kultúrában az átok elterjedt formája volt a szemmel verés, amikor irigységből vagy más negatív érzelmekből fakadó rosszakaratú gondolatot küldtek az illetőre.

Átkot szórhatunk nem csak szavakban, hanem gondolati síkon is. Tesszük ezt hirtelen, meggondolatlanul- ha fájdalmat okoznak nekünk, ha az igazságérzetünket mélyen sértve érezzük.

Ügyeljünk rá, hogy ne legyen okunk vádolni magunkat amiért másoknak rosszat kívántunk, s legyen gondunk arra is , hogy ne kelljen szenvednünk a közelünkben lévők részéről felénk irányuló erős negatív érzelmektől. A neheztelés és a vádaskodás egyaránt árthat magunknak és annak a személynek is, akire neheztelünk, illetve akit felelősnek kiálltunk ki.

Az átkot fel lehet oldani, a lelkünket szabaddá lehet tenni.

A hang mélységét és erősségét nagyon sokan összekeverik a saját érzésviláguk, tapasztalatuk szerint megélt vonzatával.

"Mindenki magából indul ki"- az én orgánumom , az én hangom , az én érzésvilágomat tükrözi. Nem szeretnék mindenkinek megfelelni, de mivel tisztában vagyok a saját értékimmel, értelmezni tudom a szavak értelmét és tartalmát.

A frázisokkal, a mellébeszéléssel nem tudok mit kezdeni. Ez a döntés hatalma! Az egyenes tiszta párbeszédnek is ez az alapja. Az érdekek közlednek egymáshoz. Mi a közös érdek? Minden kapcsolatnak a központja! Én mit szeretnék, mit akarok,  ez lesz, ez lesz a hangom mélysége, és tisztasága( hogy mennyire akarom).

A héten szembe kellett kerülnöm a hangom mélységével, de mivel tudom, hogy ereje van, ezért nem érintett meg, de bánt, hogy a gyerekemet 9 évre olyan pedagógusra bíztam, aki nem a belső értékeket látja, hanem a külső, giccses, síró-rívó, puhány embeeknek akarja a mézes-mázas szavakat inni. 

Én olyan székely ember vagyok, aki gerincesen, tudatosan, zsigerben hírdetem az igazságérzetem. Nekem nincs igényem arra, hogy más is mellém álljon. Egyedül képviselni tudom az én nézeteimet, az én meglátásomat, hiszen az igazságérzetemet segít (ott van).

A szabadság szelleme uralja a lakásunkat. Nálunk követelmény a saját vélemény kinyilvanítása. Ebben a szellemben éljük a mindennapunkat, és ez így tökéletes!

Nálunk nincs mellébeszélés, nincs megfelelnivágyás. "És mégis van", ez maga a paradox gondolkodás és megnyilvánulás. Mivel, hogy mély szeretet dominál, ezért elfogadható a belső tartalommal történő spontán megnyilvánulás. Az elfogadás titka ebben rejlik. Nekem, az anyának , ismernem kell a gyermekeim jellemét, jó és rossz döntéseit , tulajdonságait, hiszen én csiszoltam az érzésvilágukat. Éreznem "kell", át "kell" élnem a fájdalmaikat, csalódásaikat- hiszen az én szívem hasad, az én lelkem fáj.

Nem láthatják rajtam a roppanást! Hiszen nem a sajnálatra vannak hivatottak. Összeszedem a gondolataimat, és egy kristálytiszta ismeretlen utat ajánlok. Arra az útra motivációkkal teli csodákat álmodok. Hiszen, hogy a gyermekeim elég karakteresek, gerincesek, és kitartóak a hitükben, hogy tovább álmodjanak.

Ezek az álmok zsigerben, tiszta lélekben érinti őket, ezért elérhetőek. Hiszem, hogy a kristály ereje megmutatja magát!

Korábban, mikor az önismereti tréningen a pillanatunk éber figyelmét ajánlottam, nem említettem a hang fontosságát.

Fontos, hogy halljuk a szavakat, amit kimondunk a párbeszédek  során, mert a hangunknak rezgése van. A hang tisztasága a belsőnk stabilitását tükrözi.

Belső erő a hang, ami zsigerből fakad ( ha felületes az egyén, akkor fejhangja van). A hangunk, mivel a belsőnkből fakad , a felszínre hozza a belső félelmeinket, az elbizonytalanodást, az elveket, az indulatokat, a hisztériát , a szeretetet.

Minden kimondott szónak értelme és tartalma van. Amilyen mélységből jön az egyénből a hang, olyan stabil a belső rendszere, a meggyőződése, az elve.

Próbáljunk meg úgy beszélni, hogy halljuk minden szavunkat, akkor fogjuk látni a sok közhelyet, mellébeszélést, frázist!

Jópofa és divatos szavakat szeretünk lopkodni, viszont ezek a szavak a rendszerünkbe be kell ívódjanak, át kell éljük a gondolatok értelmét, a szavak tartalmát és erejét.

Meghatározza az érzésvilágunkat a mindennapokban való tudatos használata.

Minden ember érzésvilága egyedi, ezért kapacitumához képest a megfelelő síkra tudja helyezi az értelmezést nyert szavakat, gondolatokat.

Fontos, hogy ne egy síkon ( felületesen) párbeszéljünk, hanem egész mentálunkkal vegyünk részt benne.

Utána néztem a magyar értelmező kéziszótárban a jelentésének:

1.) Finomított, tisztított

2.)Válogatott ízlésű, kényes, mérsékelt

3.) Ravasz, minden hájjal megkent

Általában a közszférában a ravasz, minden hájjal megkent változatát hallottam. Sőt, mintha negatív, csaló, szélhálmos zöngéje lenne a szó értelmének.

Én úgy képzelem el, mint egy halmazt, amibe belefér mindenféle megoldásra törekvő gondolat, agyafúrt ötlet, kiút kereső elképzelés.

Ahogyan a rendszerünkbe beivódtak az életünk folyamán a sérüléseink, azokat ahogyan értelmezni  tudtuk, olyan mértékben és szinten tart a rafinériánk.

Tehát a gyöke az érzésvilágunk.

Minden egyén rafinériája hordozza a stílusvilágát, kifinomult igényét. Hangjában, viselkedésében, öltözködésében, cselekedeteiben megmutatkozik.

Pikánk helyzetekben jó szolgálatot tesz az egyéniségünk rafinériája- megvéd a pózoktól, az idétlen mozdulatoktól.

Én úgy gondolom, hogy az intelligens emberek igenis rafináltak. Tehát, minden napszükségünk van a rafinériánkra:

 - probléma megoldó

- saját testünket megszelídítő

- szituációkban helytálló 

- gyermekeinket jó irányba terelő

- párkapcsolati kérdésekben bevethető

tehát minden megnyilvánulásunkban jelen van.

Számomra pozitív értelmezéssel bír a rafinéria.

Minden betegsés az egyensóly megbomlásából fakad. Önismereti tréniggel rálátunk, hogy hol borult fel a harmónia az életünkben környezetünktől kapott ingerek atrocitások érzékenységünktől függően hatnak ránk.

A betegség mindnyájunknak fejlődési lehetőség. Minden tünetnek lelki háttere van és ezek feltárásával, megértésével lehetőséget kap arra, hogy a gyógyulás útjára lépjen.

Lehet, hogy meggyúgyul már rögtön a megértés által, de betegsége egyben feladat is, amelyet még ideig- óráig hordoznia kell, amíg megtürténik a teljes bevésődés.

Fontos megértenie, hogy teste csak a szimbólumok nyelvén tud szólni, tünetek nyelvén, s hogy a betegség a "sértődött lélek felkiáltása".

A gyógyuláshoz erő kell, az önmagunkba vetett hit pedig nélkülözhetetlen. Minden porcikánkban éreznünk kell a szeretet áramlását. Ez a mi belső rendszerünkből fakad a kétely szikrája nem mérgezheti meg a gyógyulásba vetett hitet.

A szeretet pozitív energiák sugárzása minden zsigerünkbe. Meggyengítheti a belső rendszerünket a múltban tett hibás döntések. Racionális értelmezéssel félre kell tenni ebben az időszakban a múltat, csak a jelenre, a jövőre kell gondolni.

A múltban megélt sérelmeken nem szabad rágódnunk ( azokat egészségesen majd az aktuális időben kell rendszerezni) az már történelem.

A betegség ingoványos időszakában a belső tűzünkre, életerőnkre, harmóniánkra törekedjünk. Hiszem, hogy a hitünk és az akaraterőnk kilendít a mélypontból, és egészséges belső energiával rendelkező ember válik a beteg emberből.

A megfelelni vágyás ösztönös megnyilvánulás. Megmutatkozik az öltözködésünkben, a viselkedésünkben, cselekedeteinkben.

Megszeretnénk felelni a környezetünk elvárásainak. Ha megfeleltünk, akkor a hiúságunkat "legyezgeti", és a rendszerünkben fellép egy "adok- kapok" elvárási folyamat. Tehát én is elvárok a környezetemtől.

Olykor a megfelelni vágyás olyan erős késztetés, hogy azt mondjuk, cselekedjük, amit a másik hallani, látni szeretne.

A vágy abban a pillanatban erősebb, mint az öntudatunk. Rendszerünk felülírja az ész érveit.

Jó érzés adni, segíteni másokon, de fontos, hogy elvárás nélkül tegyük! Ha nincs elvárás, akkor nem csalódunk, nem sérülünk. Viszont, ha elvárás nélkül tesszük, és visszakapjuk, akkor ajándékként érhet.

Önismereti tréninggel vizsgáljuk meg:

-Kinek és miért akarunk megfelelni?

-Ki iránt és milyen elvárásaink vannak?

-Milyen erővel tör elő a hiúságunk egyes helyzetekben?

-Kellő alázattal, önfegyelemme képesek vagyunk- e a pillanatokat, helyzeteket éber figyelemmel tudatosan kezelni?

Én mélylélektannal foglalkozom, zsigerkötődéssel.

A mélylélektan önismeretéből kiderül, hogy az életünk során átélt megpróbáltatások, atrocitások, sérelmek, csalódások milyen belső félelmeket, szokásokat, rögzületeket, beidegződéseket alakítottak ki.

Az elmélyülés számomra azt jelenti, hogy minden egyén a saját poklába kell betekintsen bátran, a félelmekkel szembe kell menni. Ebben a belső mélységben kap értelmezést a rendszere, ezáltal tudatosan tudja kezelni.

Minden ember egyénisége, érzésvilága más, ezért másként éli meg a szeretetet, a gyűlöletet, a csalódásokat. Ezáltal a démonjait is másként tudja kezelni, szelidíteni.

A tudás anyag lehet általános, de a lélek, az érzés, a belső énünk, ahogyan megéljük, átéljük, reagálunk az a saját intelligenciánk síkján történik.

Lelkiszabadság, felszabadultság az csak zsiger szinten érhető el.

Az érzelmeket és az intuiciót egyensúlyba kell hozni a logikával és a tényekkel.

Mind az intuició nélküli logika, mind pedig a logika nélküli intuició katasztrófát eredményezhet.

Mindkettő szükségeltetik az egészséghez, a harmóniához. Minden betegség az egyensúly megbomlásából fakad.

Önismeret tréninggel rálátunk, hogy hol borult fel a harmónia az életünkben. Vizsgáljuk meg, hogy milyen képet alkotunk önmagunkról. Milyen az önértékelésünk? Hogyan értékeljük, esetleg minősítjük magunkat, milyen  megjegyzést , illetve véleményt mondanunk magunkról. Ezek a magatartásunkra, cselekedeteinkre, tulajdonságainkra vonatkoznak.

Milyen az önbizalmunk? Mennyire bízunk önmagunkban? Függ az adottságainktól, helyzeteinktől, cselekvőképességünktől.

Megnyilvánulásainkban megmutatkozik, hogy milyen szilárd elvekkel, igazságérzettel bízunk önmagunkban.

A pillanatainkban való cselekvéseinket az elbizonytalanodás vagy a kétely szikrája nem mérgezheti meg.

Önbecsülés: saját lényünk elfogadása, szeretete és tisztelete.

Amilyen hatékonyan szeretjük és tiszteljük önmagunkat, annyira válik stabilláa belső rendszerünk. Tisztán látjuk belső értékeinket, biztonságérzetünket.