Villamoson utaztam. Pillantásom megakadt egy  20 év körüli, csinos, vöröshajú nőn, aki ultrarövid szoknyát, mélyen dekoltált blúzt viselt köldök piercinggel és a melle ívénél tetoválással. Látszott, hogy tudja magáról, hogy nagyon csinos. Pásztázta tekintetével az utasokat. Feltérképezte a konkurenciát, amit  egy 4 tagú  gimnazista lányok társaságában talált meg.
Felragyogott a szeme, mikor megpillantott egy sportos fiúkból álló csapatot. Számomra egyértelmű volt, hogy a számára megfelelő alfahímet keresi köztük. 
Szimpatikus volt nekem- mert energikusnak tűnt, olyan egyéniségnek, aki a helyzeteiben, a pillanataiban ott van- addig, míg tekintete egy 60- as férfira nem tévedt. A pasi gyönyörködött a nő bájaiban, nem feltűnően , csak lopva. Erre a nőből kirobbant a gyűlölet, a harag- megvetően végignézte a férfit, sütött belőle az undor. Hopp! Itt elgondolkodtam, hogy mikor kilépett az utcára kisminkelve, kihívó öltözetben, mire gondolhatott? Ő majd szabályozza a korosztályt, hogy ki nézhet rá?
Belső énünk megmutatja magát a megnyilvánulásainkban, hogy a külső hatásokra miként reagálunk a váratlan helyzeteinkben.
Fejlődési lehetőségeinket a belső és külső tényezők harmóniájában maximalizálhatjuk. Minden, ami ezt a harmóniát gyengíti, elveszi a lehetőségeink kiteljesedésére tévő erőt.

Egy ismerősömről írok, mert úgy érzem , hogy példaértékű az élete. Én a példaérték alatt a jó és a rossz, illetve a közte levő tanulságokat értem.
Ez az ismerősöm egy dekoratív, csinos negyvenes, aki egyedül neveli a lányát. Mivel külső adottságai- beleértve a műmelleket is- jók, ezért az utcán besöpörhet sikereket a férfiaktól. A hiúsága a környezeti hatásokból merítkezve elért egy síkra, amikor is úgy gondolta, ez jár neki. Rengeteg lehetőséget kapott az élettől és a férfiaktól, hogy utat találjon a változásra, de a hiúsága fogva tartotta, mert nem volt képes az elmélyülésre, ezáltal nem láthatta meg a lányában a szeretet ösztönből fakadó természeti erejét.
Gyerekeink képesek olyan ösztönös, tiszta , önzetlen szeretetet adni, ami feltölt energiával, segít a harmóniánk kialakításában.
Ehelyett a férfiakat okolta, hogy csak kihasználják. Én úgy gondolom, hogy csak olyan embert lehet kihasználni, aki elhatárolódik az érzések értelmezésétől. Az érzéseket tisztázni kötelező, ha hosszútávú kapcsolatra vágyunk. A játékszabályok minden esetben ugyanazok, hacsak hátsó szándék vagy belső félelem, szorongás, a múlt miatt érzett aggódás nem bénítja meg.
Nem szabad a múlt félelmeit beengedni a jelenbe. A múlt már történelem, a tanulságokat kell kiértékelni belőle, és csak azokat, ami a fejlődésünkhöz szükséges.
Harc az élete- szexis démon az utcán, de a magánéletben jó kislány akar lenni- tehát nem vállalja fel önmagát. Hogyan is tenné, ha nem is ismeri? Álarcot visel, pózokat vesz fel és közben idegösszeroppanást kap, mert nem éli meg a pillanatait. Nincs tisztában önmagával.  Nem ismeri a belső énjét.
A külső anyagi javak nem biztosítják azt, amire valójában vágyunk. A boldogságot, a felszíni értéket hajszoljuk, mert azt gondoljuk, hogy megvásárolhatjuk általuk a lelkünk szabadságát, boldogságát, a biztonságot. Azonban előbb a lelkünk egyensúlyát, harmóniáját, a belső örömünket kell megteremtenünk- ez ad egy belső sikert- utána a külső javak maguktól ránk találnak.

Mi a megfelelni vágyás? 
Úgy gondolom a környezetem elvárásainak a megfelelése. Gyerekként már beépül a rendszerünkbe a szeretni és szeretve lenni alap, amit a szüleink, nagyszüleink, testvéreink sugalltak. Kialakult egy rend, ha szófogadó vagy jutalmat kapsz. A mércét,a normalitást a szülök, a környezet határozta meg. 
Minden gyerek határai a környezete intelligenciáján múlik? Lelki sérültté teheti a saját anyja bármennyire is szereti, ha nem a gyerek érzésvilágát, egyedi gondolkodásmódját veszi figyelembe. Minden gyerek egyéniségétől függően saját mércével rendelkezik. Nekünk, szülőknek éreznünk és értelmeznünk kell, hogy mikor cselekszenek az elvárások és mikor a belső énjük szerint.
Szabályokra szükség van az együttéléshez, a környezetünkkel való kapcsolatunk harmóniájához.
Mi történik akkor, ha megfelelek az elvárásoknak, betartom a környezetem szabályait, nem szürkülök bele a hétköznapjaimba?
Szerintem meg kell vizsgálnunk:
- Milyen elvárásaink vannak önmagunkkal szemben?
- Milyen etikai és erkölcsi meggyőződésem van?
- Jellemző rám, hogy a humort és a játékosságot becsempészem a beszélgetéseimbe?
- Egészséges önzéssel képes vagyok az érdekeimet szolgálni egy társaságban?
- Spontán helyzetekben ura vagyok a cselekedeteimnek és a megnyilvánulásaimnak?
- Dicséret, bók hogyan érinti meg a hiúságomat?
- A rosszindulat és a gonoszság  mennyire képes letaglózni?
- Képes vagyok értelmezni és elengedni ezt az érzést? Hiszen nem kaphat táptalajt az érzésvilágomban, mert akkor harag és gyűlölet marad bennem.
Tanulság és értelmezés. Értelmezem, a tapasztalásaimban helyet kap ugyan, de az ember semlegessé válik számomra. Erre mondják, hogy "megbocsájtok, de felejteni nem tudok".

Ha változtatsz a gondolataidon, érzéseid is megváltoznak.
Minden tevékenységünket, cselekedetünket gondolatok előzik meg. Szavaink, érzéseink és tetteink a gondolatainkból születnek. Ha harmónikus az érzésvilágunk és a szeretet rezgésünk erős, akkor gondolatainkban is képesek vagyunk szeretetbe csomagolni.
Ha odafigyelünk, hogy mindig jól érezzük magunkat, akkor vidámságunk a környezetünkre is átsugárzik.
Ahhoz, hogy képesek legyünk másokon segíteni, előbb magunkon kell harmóniában lennünk. Ha öröm, szeretet és vidámság uralja az érzéseinket, akkor csak jó gondolataink lehetnek. Ahhoz, hogy egészséges, belső energiával rendelkező emberré váljunk, meg kell szabadulnunk a szorongástól és félelmet okozó téves meggyőződésektől, a túltengő és gyengítő(naiv) érzelmektől.

A sikerélmény nagy ösztönző erő!
A test, a szellem és a lélek balanszban kell legyen. Erre törekszünk nap mint nap. Nem történhet sikerélmény ösztönző erő nélkül. Szükségünk van a dicséretre egy pillantásban, egy burkolt bókban, a liftben a tükörben, a hivatalok üvegében. Ezek külső hatások. Mi történik a érzésvilágunkkal, a belső rendszerünkkel.? A saját mércénk szólal meg! Minden egyéniségnek saját belső hangja van igénye és kapacituma szerint. Ezt felülbírálhatja a környezeti elvárás- csatát vív minden egyén- a saját tökéletessége a tét.
Senki nem tökételetes, így adatott , de minden ember valamiben tökéletes! Senki más nem tudja jobban, hogy mire hivatott v
valaki, mint saját magad.
Az elmélyülés segít tisztán érezni a saját vágyainkat, igényeinket és a képzeleten keresztül a lehetőségeinket a változásra. Ez a belső tűz ad erőt új célok és feladatok meglátására és kitűzésére.
Minden egyén saját akaraterejét felhasználva tud erősödni, kiteljesedni.

Igen, divat lett kártyavetőhöz, tenyérjóshoz, asztrológushoz járni, mert kíváncsiak vagyunk a jövőnkre, esetleg a siker és a jobb lét titkaira.

Ma napján,az ezotéria világában én úgy tapasztalom, hogy az "ipari tanulók" gombaként szaporodnak. Sokan azt képzelik, hogy  a kártyavetést meg lehet tanulni, a jóslást be lehet gyakorolni. igen, a felületes világban ez működhet, de a spirituális, magasabb szellemi síkon, ezek csak közhelynek tűnnek.

Egy igazi tisztánérző érzékeli a belső félelmeket, szorongások összes rezgését, a múlt fájdalmait, a jelen képeit és a jövő lehetőségeit. Tehát érzi az emberben a döntése irányát, a hite erejét. Felelősségünk tudatában , igazságérzetünk szerint  irányítjuk a másik ember lelkét! Ez nagyon nagy felelősség, a pénz miatt játszani más ember érzésvilágával nem szabad! Ezt a képességet sokan megkaptuk, de Isten áldásával, alázattal, nagyon sok szeretettel és kitartással kevesen gyakoroljuk.

Nekünk fontos az emberek lelkivilága, mi napi kapcsolatban értelmezzük a haladásukat.
Fontos , hogy a belső félelmeik értelmezést és tudatos kezelést kapjanak.
Fontos az öröm, a jókedv és a belső harmónia.
Fontos, a hit, a szeretet és a remény hangja.
Fontos, higy asszociációkkal, szimbólumokkal magunk előtt toljuk.
Fontos, hogy megtalálja önmagát és akkor  a döntései, a hit érzése is megváltozik.

Mert fontos az önbecsülése, hiszen minden egyént a saját szeretet rezgése határoz meg.

A pedofilok legtöbbször az ismerettségi körünkből kerülnek ki. Mivel a gyerek tiszteli és szereti a szüleit, így elfogadja a családi barátját, ismerőst is.

Ez a "jóbarát, ismerős", olykor pártfogásába veszi a gyereket, elbeszélget vele, ha a szülők nem akarják elengedni érvekkel meggyőzi őket. A gyerekek megértésre, szeretetre vágynak. Ha a szülőkkel nem tudják megbeszélni a mindennapi stresszüket, akkor egy idő után mindegí, hogy kinek , de a a belső énük ordít, hogy "hallgassatok meg". 

Ebben  a szituácoóban lép be a "jóbarát" és meghallgatja, együttérzően tanácsokat ad- így a gyerek hálát érez. Ilyenkor a gyerekben a szeretet dominál, nem gondolkozik, csak úgy érzi, hogy egy ember megérti őt, ezért ha megkörnyékezi, és szexuálisan zaklatja nem méri fel a  súlyát a cselekménynek. Ez az ember kihasználja  a gyerek naívságát.

Ilyenkor hol van az anya vagy az apa?

Nekünk,szülőknek a gyerekeink minden rezdülését, megnyilvánulását éreznünk kell. Minden pedofil történés egy folyamat, amit ha ismerjük a gyerekeinket,meg tudunk akadályozni. Viszont, ha megtörtént helyzetről van szó,bíznunk kell a gyerekeinkben, hogy nem talál ki "csak úgy" sztorikat.

Saját testünk megismerése, elfogadása, tisztelete és szeretete az alapja az önismeretnek. Először önmagunkkal kell tisztában lennünk: mi a saját igényeim, vágyaim, követelményeim? Akinek van belső ereje, hite önmagában az tisztán, áttekinthetően látja az értékeit.

Ha szeretem önmagamat, akkor kialakul a saját mércém. Tudom, hogy ki vagyok, mit akarok elérni, tisztában vagyok a jó és rossz tulajdonságaimmal, szokásaimmal. Ha szeretem és elfogadom a testem , ismerem a saját jellememet, akkor felfogom , hogy a partnerem azt élvezi, hogy én élvezem. Ha megteremtjük a saját boldogságunkat és azt tesszük, ami örömöt okoz nekünk, akkor a társunk is felveszi a rezgésünket.

Egészséges önzéssel kell éljünk ahhoz, hogy a saját érdekeinket tudjuk képviselni a kapcsolatainkban. Minden egyén a saját belső energiáját sugározza. 

A lelkünk, ha nem belülről ural, akkor a külvilág uralkodik rajta!

Tehát, ha képesek vagyunk legyőzni a félelmeinket ( a bűntudatot)  a kapcsolatainkban, akkor ráláthatunk az egészséges önzés csodavilágára. Itt adrenalin szabadul fel és az exhibicionizmus világa is megérinthet.

Mivel minden embernek más a sorsa, így különböző csapások, megpróbáltatások, sérülések érik az életük során. Ezek az atrocitások minden egyénben másként rakódnak le, mivel a környezetük hatásai is eltérőek. Tehát,  a mélylélektan világában az általánosítás kizárható. A diagnózis lehet depresszió, de a depresszáns állapot gyökere a lényeg! Itt, ebben a mélységben  a gyógyítás nem ismer statisztikát. Ezt a szintet csak az olyan mélyérzésű egyének ismerik, akik a poklot többször megjárták, onnan alázattal felkéredzkedtek , de van annyi szeretet bennük, hogy újra- és újra visszamenjenek, és terelgetve, értelmezést adva az egyéneknek asszociációkkal, hasonlatokkal és szimbólumokkal a belső félelmeiktől megszabadítsák.

A szorongásainkat gyógyszerekkel csak elnapolni tudjuk. Az érzéseinket tompítja. Évek hosszú során rakodnak le a rögök, beidegződések, szokások, belső félelmek- miért gondoljuk, hogy  a depresszáns állapotot egy bogyóval megoldjuk? 

Idő telt el az összeszedett állapotig, tehát egy bizonyos időnek kell eltelni, mire felszínre jön a saját félelmünk, értelmezést kap és tudatosan kezelve lesz.

Ezek a szokások, rögzületek, beidegződések "csak úgy" nem adják meg magukat, ezért minden egyén meg kell küzdjön a saját kapacitumához képest. Ebben a mélységben alázat és a szeretet a legfontosabb.