Az önismeretről
Az önismeret számomra azt jelenti: ismerem az egész mentálomat: ebben a tudattalan részem programjait, szokásait, rögzületeit. A belső nem látható részeimet feltérképezem , értelmezem, tudatossá teszem. A jelen életre válalt feladataim megfogalmazását, tudatosítását, elfogadását, a tiszta lelkem aktívvá tételét, hogy letisztultan, boldogan, tudatosan harmóniában éljek önmagammal és a világgal. A változáshoz ismernem kell a gyengeségeimet , és el kell fogadnom magamat úgy ahogy vagyok, mert csak akkor tudok változni, ha tudom, mit kell változtatnom- és akkor merek változtatni, ha tudom magamról, hogy erre képes vagyok.
Minden nap találkozhatunk stresszes helyzetekkel akár munkahelyünkön, akár otthon is. Ilyenkor idegileg állandó nyomás alatt lehetünk- ezáltal idegesítő érzés kerít hatalmába, türelmetlenekké, nyugtalanná válunk. Az ilyen életkörülmények gyakran megterhelők a szervezetnek, de legfőképpen a szívnek. A közhiedelemmel ellentétben a bölcsesség és a megértés elsődleges forrása nem a fej, hanem a szív. A szív óriási teret rejt magában, ahol bármikor és minden különösebb ok nélkül könnyen és természetes módon lelhetünk rá a lelki békére, a szeretetre és az örömre. A szív akkor a legegészségesebb és a legelégedettebb, amikor el tud lazulni , és a saját ritmusában tud dobogni. A szív nem csak vérpumpa, hanem a gyengéd érzelmek erőközpontja is. Akinél jól működik a szívcsakra, az képes az empátiára, az önzetlenségre, a szeretet rezgése maximálisan mutatja a hova tartozását- hiszen a nagy szívbe belefér a család , a barátok , az ismerősök, a sírás, a nevetés, a játék, az önzetlen szerelem. Amennyiben ismerjük önmagunkat, és kapcsolatban vagyunk a szívünkkel, képesek vagyunk életünk eseményeit higgadtan és nyugalommal szemlélni. Ha az élet minden kihívását és tapasztalatát ajándéknak tekintjük , meg lesz a belső erőnk és bátorságunk is , hogy bármilyen helyzetben a nyugalom és az elfogadás érzésével cselekedjünk.

